2007.06.23. reggel

Felültünk ugyanarra a lesre, mint előző este, és reggel ötkor meglőttem életem első rókáját, egy szukát. Blatton céloztam, és oda is ment, csak jó eséllyel nem ért csontot a lövés (az RWS TUG nem az a rókázós lőszer), és átsuhant a rókán. Földhöz vágta, de én csak hittem azt, hogy tűzbe rogyott a róka, mert amikor újra odanéztem keresőtávcsővel, már nem volt ott a róka. Leszálltunk a lesről, és utána mentünk. Csufi szépen fel is vette a csapáját (mondjuk, vér is volt rendesen), és ment is rajta, bár nem túl nagy elánnal (ő se sokat aludt az éjjel, mert pénteken éjfél körül értünk haza, és 1/4 4-kor indultunk Sörédre). Aztán megláttam, hogy a róka még mozog, sőt, ment előttünk. Hosszú pórázra vettem a kutyát, és egy kis utánjárással már ő is észrevette a rókát. Viszont nem ment hozzá oda, hanem csak állította (a gabonában meg nem tudtam tőle olyan távol lenni, hogy a 8x56-os távcsőben élesen lássam a rókát). Viszont a Georges szerint le kellett volna, hogy fojtsa a kutya, de nem tette, úgyhogy kénytelen voltam közvetlen közelről megadni a rókának a kegyelemlövést. Na, a kutyám akkor indult el az ellenkező irányba. Valószínűleg nem tetszett neki a lökéshullám, amit a .30-06-os keltett egy róka szélességről. :-)
Utána aztán odajött, és amikor a rövid pórázon kivittem a kocsihoz a rókát (elhoztam a fejét, kifőzetem), már fogta a farkát, és hol húzta ellenkező irányba, hol hozta velem.
Lefotóztam a rókát a kutyával és a puskámmal, aztán Georges felavatott rókavadásszá.

2007.06.22. este

Régen írtam ide.
Az utolsó bejegyzésem után 2 nappal elejtettem életem első szarvasbikáját Zalában, 6,42 kg, páratlan 12-es.
Aztán november elején az első fácánkakasom, szintén zalában.
Az aktuális bejegyzés témája viszint nem vadászat, hanem utánkeresés.
Georges meghívott disznózni péntek estére Balinkára, és vittem a Csufit is magammal, hadd szokja a lest, és esetleg a lövést. Mi ugyan csak egy sutát láttunk (illetve Csufinak én mutattam meg, mert a szagára nem emelte fel még a fejét se :-) ), de Georges hívott, hogy az egyik vadász lőtt egy disznót, meg kéne keresni, ő meg nem akar hazamenni a kutyájáért. Csufi meg hadd gyakoroljon! Kb másfél-két órával azelőtt lőtték meg a disznót, hogy odaértünk a rálövés helyére. Ugyan Csufinak úgy kellett megmutatni a szagkatlant, és egy kicsit meg is dézsmálta az ott talált csontokat, de aztán, számomra meglepően, nagyon szépen elindult a nyomon, hatalmas gazon, dombon fel-le, be az erdőbe. És tutira jó felé ment, mert a mögöttünk jövők elég sokáig találtak vérnyomot mögöttünk. És nem keveset mentünk az erdőben (bíztattam is a kutyát rendesen)!
Persze, amikor elértünk egy olyan helyre, ahol nem sokkal előtte egy őz feküdhetett, akkor a kutya elvesztette a disznó szagát, de, azt hiszem (és Georges is ezt mondta), hogy elsőre nagyon szépen ment a kutya. Bár az is igaz, hogy a kutya még ment volna tovább, csak a vadászok adták fel mögöttünk. Meg én sem voltam biztos benne, hogy jó irányba indulna, mert már ott sem találtam vért, ahol megálltunk, szóval lehet, hogy már előbb elvesztette a nyomot.
Másnap reggel visszamentünk a rálövés helyére, és beigazolódott a vadászok gyanúja, hogy állkapcson találták a disznót, mert találtunk olyan csontdarabot,, amin egy darab fog volt. Úgyhogy inkább csak sebességbe tették azt a disznót. Pedig nem lehetett kicsi! A Georges barátja, a Gábor 60 centiről szedett le szőrt.
Azt persze nem értem, miért kell fültövön célozni egy disznót, de mindegy.
Ja! Amikor visszamentünk reggel a rálövés helyére, Csufi megint felvette a csapát, és elindult volna rajta. Bár, szerintem, sok értelme nem lett volna, már csak azért is, mert akkor már túl voltunk egy sikeres rókázáson.