Vadásznaplóm

Az internetes vadsznaplóm vadászélményekkel és képekkel.

vasárnap, június 24, 2007

2007.06.22. este

Régen írtam ide.
Az utolsó bejegyzésem után 2 nappal elejtettem életem első szarvasbikáját Zalában, 6,42 kg, páratlan 12-es.
Aztán november elején az első fácánkakasom, szintén zalában.
Az aktuális bejegyzés témája viszint nem vadászat, hanem utánkeresés.
Georges meghívott disznózni péntek estére Balinkára, és vittem a Csufit is magammal, hadd szokja a lest, és esetleg a lövést. Mi ugyan csak egy sutát láttunk (illetve Csufinak én mutattam meg, mert a szagára nem emelte fel még a fejét se :-) ), de Georges hívott, hogy az egyik vadász lőtt egy disznót, meg kéne keresni, ő meg nem akar hazamenni a kutyájáért. Csufi meg hadd gyakoroljon! Kb másfél-két órával azelőtt lőtték meg a disznót, hogy odaértünk a rálövés helyére. Ugyan Csufinak úgy kellett megmutatni a szagkatlant, és egy kicsit meg is dézsmálta az ott talált csontokat, de aztán, számomra meglepően, nagyon szépen elindult a nyomon, hatalmas gazon, dombon fel-le, be az erdőbe. És tutira jó felé ment, mert a mögöttünk jövők elég sokáig találtak vérnyomot mögöttünk. És nem keveset mentünk az erdőben (bíztattam is a kutyát rendesen)!
Persze, amikor elértünk egy olyan helyre, ahol nem sokkal előtte egy őz feküdhetett, akkor a kutya elvesztette a disznó szagát, de, azt hiszem (és Georges is ezt mondta), hogy elsőre nagyon szépen ment a kutya. Bár az is igaz, hogy a kutya még ment volna tovább, csak a vadászok adták fel mögöttünk. Meg én sem voltam biztos benne, hogy jó irányba indulna, mert már ott sem találtam vért, ahol megálltunk, szóval lehet, hogy már előbb elvesztette a nyomot.
Másnap reggel visszamentünk a rálövés helyére, és beigazolódott a vadászok gyanúja, hogy állkapcson találták a disznót, mert találtunk olyan csontdarabot,, amin egy darab fog volt. Úgyhogy inkább csak sebességbe tették azt a disznót. Pedig nem lehetett kicsi! A Georges barátja, a Gábor 60 centiről szedett le szőrt.
Azt persze nem értem, miért kell fültövön célozni egy disznót, de mindegy.
Ja! Amikor visszamentünk reggel a rálövés helyére, Csufi megint felvette a csapát, és elindult volna rajta. Bár, szerintem, sok értelme nem lett volna, már csak azért is, mert akkor már túl voltunk egy sikeres rókázáson.