2006.09.21. reggel

5 óra után pár perccel értem oda a Hunorért, és megint Zalakoppányba mentünk. Megálltunk a domb aljában megvárni, míg kivilágosodik, és hogy meghallgassuk, hol bőgnek a bikák. Hát, ott nem, úgyhogy tovább mentünk, és jó néhány perc autózás után, ami közben két süldő rohant át előttünk az úton, megálltunk az erdő közepén egy dombtetőn. Innen már hallottunk bőgést, egyszerre két felől is. Elindultunk becserkészni azt, amelyik közelebbről jött, és mivel elég kitartóan bőgött, meg is találtuk két tarvaddal együtt. A bökkenő az volt, hogy egy fiatal tölgyesen túl egy tisztáson bőgött,a tölgyes alja viszont tele volt a fakitermelés maradékával, úgyhogy nem tudtunk közelebb menni hozzájuk. Elindultak felénk, és már azt hittük, hogy a hátunk mögötti erdőrészbe fognak átváltani, de sajnos visszafordultak, és eltűntek a bal szélen. Mondjuk, a mi lehetőségeinkhez képest nagy bika volt, 7-8 kg körüli.
Aztán elcserkeltünk a szomszédos Rusznyán lévő vadföldre, és közben láttunk hat, kocátlan malacból kettőt, és egy jónak tűnő bakot, amelyik, valószínűleg tudva, hogy nem őt keressük nyugodtan eszegetett az automata szórón.
Eredménytelenül visszatértünk az autóhoz, és jöttünk haza, útközben azért láttunk néhány fácánkakast és jó bakot is.