2006.08.12. este

Itt az idei őzbak.szezonom vége.
Ma is 7-re mentem Hunorért, és lementünk Zalakoppány fölé megnézni a sánta bakot. Láttuk is a szokott helyén, de egyrészt a horizonton volt, másrészt a domb másik oldala felé indult el, és eltűnt. Valószínűsítjük, hogy lőttek már rá kocsiból, azért menekül már messziről a kocsi elől. Beálltunk egy pincéhez, hátha eláll az eső, és visszajön, de egyik sem történt meg. Egy kis várakozás után elindultunk, körbenéztünk, és reméltük, hogy mire visszaérünk, a bak is visszajön. Amikor visszafelé tartottunk az előbbi tarlóra, már messziről kiszúrtuk, hogy van rajta egy bak. Megállpítottuk, hogy ha a sánta bak, akkor nincs más esélyünk, mint a domb aljában letenni az autót, óvatosan felcserkelni a pincéig, ahol az előbb álltunk, és onnan megpróbálni terítékre hozni. A rácserkelés nehezítette, hogy egy darabig az út a tarlót szegélyező fasor bak felé eső oldalán volt (amúgy jó szelünk volt), aztán pedig, amikor átment az út a fasoron túlra, nem végig volt fasor, úgyhogy ott guggolva mentünk felfelé. Szerencsésen elértük a pincét, majd az előtte lévő akácfák takarását is, és letámasztottuk a lőbotot, én pedig ráfektettem a puskát. Ekkor már majdnem 8 óra volt. A bak pedig, amelyikről időközben kiderült, hogy nem a sánta bak, de egy lőhető nyársas, jött felénk, mintha madzagon húzták volna. Amikor kb 69 lépésre (utólag leléptem)végre keresztbe állt, megszólalt a CZ, a bak pedig egy kicsit magas blatt lövéssel tűzben rogyott. A gerincét és a lapockáját roncsolta a lövés, és a kimeneti nyílás sokkal nagyobb volt, mint a bemeneti. Hát, szóval, a 30-06 nem egy őzező kaliber.
Vártunk egy kicsit, hátha még feláll, de miután percekig nem mozdult, odamentünk hozzá, láttuk, hogy már nem él, Hunor a bak szájába tette az utolsó falatot, gratulált nekem, átadta a töretet, és lement az autóért. Miután felért, lefényképeztem a bakot, és Hunor irányításával kizsigereltem (ez volt az első őz-zsigerelésem). Beírtuk a beíró könyvbe, megkapta a krotáliát, lemértük (16 kg lett), beraktuk a hűtőbe Zalaszentgróton, Hunor kiszállt otthon, én visszajöttem Zalabérbe, és itt fejeztem ba az idei bak-szezonom. Még egy bakunk maradt bent (Attila 4-et lőtt ezen a héten), azt lőjjék meg a többiek! :-)
Annak örültem, hogy sikerült becserkésznünk ezt a bakot (is), nem remegtem lövés közben (csak utána egy kicsit) és a lőbot is egész stabil támaszt adott, valamint hogy én zsigereltem ki. Mondjuk, egy fokkal még jobb lett volna, ha a sántát sikerül terítékre hozni, de így is jó! :-)