2007.06.23. reggel

Felültünk ugyanarra a lesre, mint előző este, és reggel ötkor meglőttem életem első rókáját, egy szukát. Blatton céloztam, és oda is ment, csak jó eséllyel nem ért csontot a lövés (az RWS TUG nem az a rókázós lőszer), és átsuhant a rókán. Földhöz vágta, de én csak hittem azt, hogy tűzbe rogyott a róka, mert amikor újra odanéztem keresőtávcsővel, már nem volt ott a róka. Leszálltunk a lesről, és utána mentünk. Csufi szépen fel is vette a csapáját (mondjuk, vér is volt rendesen), és ment is rajta, bár nem túl nagy elánnal (ő se sokat aludt az éjjel, mert pénteken éjfél körül értünk haza, és 1/4 4-kor indultunk Sörédre). Aztán megláttam, hogy a róka még mozog, sőt, ment előttünk. Hosszú pórázra vettem a kutyát, és egy kis utánjárással már ő is észrevette a rókát. Viszont nem ment hozzá oda, hanem csak állította (a gabonában meg nem tudtam tőle olyan távol lenni, hogy a 8x56-os távcsőben élesen lássam a rókát). Viszont a Georges szerint le kellett volna, hogy fojtsa a kutya, de nem tette, úgyhogy kénytelen voltam közvetlen közelről megadni a rókának a kegyelemlövést. Na, a kutyám akkor indult el az ellenkező irányba. Valószínűleg nem tetszett neki a lökéshullám, amit a .30-06-os keltett egy róka szélességről. :-)
Utána aztán odajött, és amikor a rövid pórázon kivittem a kocsihoz a rókát (elhoztam a fejét, kifőzetem), már fogta a farkát, és hol húzta ellenkező irányba, hol hozta velem.
Lefotóztam a rókát a kutyával és a puskámmal, aztán Georges felavatott rókavadásszá.

2007.06.22. este

Régen írtam ide.
Az utolsó bejegyzésem után 2 nappal elejtettem életem első szarvasbikáját Zalában, 6,42 kg, páratlan 12-es.
Aztán november elején az első fácánkakasom, szintén zalában.
Az aktuális bejegyzés témája viszint nem vadászat, hanem utánkeresés.
Georges meghívott disznózni péntek estére Balinkára, és vittem a Csufit is magammal, hadd szokja a lest, és esetleg a lövést. Mi ugyan csak egy sutát láttunk (illetve Csufinak én mutattam meg, mert a szagára nem emelte fel még a fejét se :-) ), de Georges hívott, hogy az egyik vadász lőtt egy disznót, meg kéne keresni, ő meg nem akar hazamenni a kutyájáért. Csufi meg hadd gyakoroljon! Kb másfél-két órával azelőtt lőtték meg a disznót, hogy odaértünk a rálövés helyére. Ugyan Csufinak úgy kellett megmutatni a szagkatlant, és egy kicsit meg is dézsmálta az ott talált csontokat, de aztán, számomra meglepően, nagyon szépen elindult a nyomon, hatalmas gazon, dombon fel-le, be az erdőbe. És tutira jó felé ment, mert a mögöttünk jövők elég sokáig találtak vérnyomot mögöttünk. És nem keveset mentünk az erdőben (bíztattam is a kutyát rendesen)!
Persze, amikor elértünk egy olyan helyre, ahol nem sokkal előtte egy őz feküdhetett, akkor a kutya elvesztette a disznó szagát, de, azt hiszem (és Georges is ezt mondta), hogy elsőre nagyon szépen ment a kutya. Bár az is igaz, hogy a kutya még ment volna tovább, csak a vadászok adták fel mögöttünk. Meg én sem voltam biztos benne, hogy jó irányba indulna, mert már ott sem találtam vért, ahol megálltunk, szóval lehet, hogy már előbb elvesztette a nyomot.
Másnap reggel visszamentünk a rálövés helyére, és beigazolódott a vadászok gyanúja, hogy állkapcson találták a disznót, mert találtunk olyan csontdarabot,, amin egy darab fog volt. Úgyhogy inkább csak sebességbe tették azt a disznót. Pedig nem lehetett kicsi! A Georges barátja, a Gábor 60 centiről szedett le szőrt.
Azt persze nem értem, miért kell fültövön célozni egy disznót, de mindegy.
Ja! Amikor visszamentünk reggel a rálövés helyére, Csufi megint felvette a csapát, és elindult volna rajta. Bár, szerintem, sok értelme nem lett volna, már csak azért is, mert akkor már túl voltunk egy sikeres rókázáson.

2006.09.25. reggel

Bíztatóan indult a mai reggel, mert hallottunk bőgést. Utánamentünk, és egy kukoricásból kiváltott először egy jó spíszer, rá kb fél órára pedig egy fiatal, villás, ha jól emlékszem, 10-es, kb második agancsú, 3 kg körüli bika. Aztán rövid úton sietve távozott. Utána még cserkeltünk egy kicsit, mert zörgést hallottunk az egyik erdőrészből, de két őzön kívül semmit nem láttunk. Aztán 7 óra után bejöttünk.

2006.09.24. este

Ugyanarra a környékre mentünk vissza, ahol reggel is voltunk, egy vadföldre. Hallottunk is szarvasbőgést, nem is olyan messziről előttünk, de nem szálltunk le a lesről. A bika pedig nem jött ki. De hisz miért is jött volna. Mint ahogy a mögöttünk lévő erdőből sem jött ki egy sután, két gidán, és egy jó bakon kívül semmi. Pedig Hunor még bőgött is, nem is rosszul, de nem jött rá válasz. Amikor besötétedett annyira, hagy már nem lehetett volna bírálni, bejöttünk. Egyre szörnyűbb.

2006.09.24. reggel

Ma reggel a Rusznyára mentünk egy vadföldi lesre, és amíg ki nem világosodott 6 óra után, hallottunk bőgést is és ágropogást is. Nem is olyan messze, velünk szemben egy fenyvesben is bőgött egy bika. Sajnos azonban a vadföldre egyik sem jött ki. Aztán 7 óra előtt leszálltunk a lesről, és elcserkeltünk a tölgyes aljába, közben megugrasztottunk egy szarvast, de a nemét nem tudjuk. Megálltunk hallgatózni, de nem hallottunk semmit. Csáford felé jöttünk haza, de arra sem volt semmi érdemleges. De azért elhatároztuk, ha ma este is visszamegyünk ugyanarra a környékre. Csak többek szerint egy kicsivel korábban kéne kimenni, mert állítólag korábban mozdulnak meg a szarvasok.

2006.09.23. este

Ma este sem derült ki, hol vannak a bikák. A szokott időben mentem Hunorért, és a tegnapelőtti tarvágásra mentünk, de ma nem jött ki rá semmi. Hallottunk ugyan zörgést az alattunk lévő erdőből, de nem láttunk semmit, és bőgés is csak távolról hallatszott. Ez így nagyon nem jó.

2006.09.23. reggel

Ma reggel sem hallottunk bőgést, pedig mindent úgy csináltunk, mint eddig. Zalakoppányba mentünk, és megálltunk hallgatózni a domb aljában. Mit ne mondjak, hűvös volt. Ugyan láttunk 3 valamit a dombról lefelé átváltani keresztbe előttünk, és rájuk is cserkeltünk, de nem találtuk meg őket. A nyomaikból ítélve egy tehén és két ünő volt, bika nélkül. Egyre erősebb a gyanúnk, hogy itt vége a bőgésnek.
Aztán felmentünk a dombra a pincék közé hallgatózni, és valami át is váltott keresztbe előttünk az erdőben, de látni nem láttuk, utána menni meg nem lehetett, mert sűrű az erdő.
Akkor fejeztük be a hallgatózást, amikor jött egy traktor és egy markológép.
De hol lehetnek a bikák?

2006.09.22. este

Hát, megint nem volt érdemes visszamenni oda, ahol reggel a szarvasnyomot láttuk.
A szokott időben mentem Hunorért, és Zalakoppány felé vettük az irányt. A les, ahová mentünk, amúgy jó széllel, egy repceföld szélén van, itt találtuk reggel a nyomot. Szokás szerint ¾ 8-ig maradtunk, amikor már annyira besötétedett, hogy nem tudtunk volna bírálni, de egy mezei nyúlon kívül semmi nem láttunk, és bőgést sem hallottunk. Még a távolból sem. Lehet, hogy vége?

2006.09.22. reggel

A mai reggel elég semmilyen volt. Negyed hat után értem oda Hunorért, és visszamentünk ugyanoda, ahol tegnap reggel voltunk, csak a másik irányból. Körülöttünk mindenhol erdő, tölgy és fenyő vegyesen. Egy les tövében vártunk egy kicsit, hátha hallunk bőgést, és arra is, hogy világosabb legyen, de bőgést bizony nem hallottunk, pedig aránylag gyorsan kivilágosodott. Az egyetlen élményünk az volt, amikor tőlünk jobbra megzörrent az erdő, amiben álltunk, és egy konda ballagott lefelé a dombról a jobb oldalunkon. Volt két koca, két süldő, és vagy 10 malac. Észrevettek, de nem mozdultunk, így nem törődtek velünk, sőt, amikor odaértek a nyomhoz, amin bementünk az erdőbe, ahelyett, hogy elriadtak volna, megszaglászták a nyomainkat, és békésen távoztak. De sajnos bőgést csak igen elvétve, és igen messziről hallottunk.
Hazafelé még elkanyarodtunk Zalakoppány felé, oda, ahol az első esti bikát hallottuk, és találtunk is a mezőn szarvasnyomot, úgyhogy este oda megyünk vissza.

2006.09.21. este

Hatra mentem a Hunorért, és Csáfordra mentünk ki, egy domb tetejére olyan úton, ami szinte nem is volt, úgy benőtte a gaz. De megérte, mert a kilátás az elképesztő volt. Körös-körül dombok, erdő, és egy-két falu. Lesként egy fatuskó szolgált. Hallottunk bőgést, de elég messziről. Aztán a domb aljában megláttunk három szarvast: egy tehenet, egy borjút, és egy 3 kg körüli, villás-valószínűleg dárdás bikát. A villáját biztosan láttuk, de a bal szárat nem mutatta meg teljesen.
¾ nyolckor úgy döntöttünk, hogy úgysem látunk már, olyan sötét van, úgyhogy bejöttünk. De azért élménynek nem volt rossz!

2006.09.21. reggel

5 óra után pár perccel értem oda a Hunorért, és megint Zalakoppányba mentünk. Megálltunk a domb aljában megvárni, míg kivilágosodik, és hogy meghallgassuk, hol bőgnek a bikák. Hát, ott nem, úgyhogy tovább mentünk, és jó néhány perc autózás után, ami közben két süldő rohant át előttünk az úton, megálltunk az erdő közepén egy dombtetőn. Innen már hallottunk bőgést, egyszerre két felől is. Elindultunk becserkészni azt, amelyik közelebbről jött, és mivel elég kitartóan bőgött, meg is találtuk két tarvaddal együtt. A bökkenő az volt, hogy egy fiatal tölgyesen túl egy tisztáson bőgött,a tölgyes alja viszont tele volt a fakitermelés maradékával, úgyhogy nem tudtunk közelebb menni hozzájuk. Elindultak felénk, és már azt hittük, hogy a hátunk mögötti erdőrészbe fognak átváltani, de sajnos visszafordultak, és eltűntek a bal szélen. Mondjuk, a mi lehetőségeinkhez képest nagy bika volt, 7-8 kg körüli.
Aztán elcserkeltünk a szomszédos Rusznyán lévő vadföldre, és közben láttunk hat, kocátlan malacból kettőt, és egy jónak tűnő bakot, amelyik, valószínűleg tudva, hogy nem őt keressük nyugodtan eszegetett az automata szórón.
Eredménytelenül visszatértünk az autóhoz, és jöttünk haza, útközben azért láttunk néhány fácánkakast és jó bakot is.

2006.09.20. este

Ma délután jöttem le Zalabérbe, hogy terítékre hozzam az idén számomra rendelt bikát. Hoztam a 9 hetes tacskó-welsh terrier keverékem is, hogy minél többet legyen velem, és szokja a környezetet. Vadászatok alatt itthagyom a Parókián.
Hatra mentem a Hunorért, és Zalakoppányba mentünk, relatíve nem messze attól a helytől, ahol az idei bakjaim lőttem. Egy pincénél álltunk meg egy dombon, mondván, hogy ez már a bakozásnál is bejött, és a szőlőn keresztül menve egy lesre ültünk fel az erdő és egy kisebb kukorica tábla találkozásánál. Tőlünk jobbra volt az erdő, és hallottunk is belőle bikát bőgni, de sajnos egyre távolabbról, és nem mentünk utána, mert mi van, ha visszavált, mi meg nem vagyunk ott, de nem jött vissza. Közben láttunk egy őzsutát, és hallottunk egy furcsa, ismeretlen eredetű zörejt a kukoricából, de ki nem jött semmi. Aztán a hátunk mögött zörrent meg az erdő, és később, mikor sötétedés után leszálltunk a lesről, derült ki, hogy a mögöttünk lévő mezőre váltott ki vagy 4 szarvas, de nem tudtuk megállapítani, hogy volt-e köztük bika.
Aztán 8 óra felé elindultunk hazafelé.